Írta: Horváth Tamásné Valika (Kórustag)
Garda-tavi anziksz avagy Képes levelezőlap a Gardáról
2024. október 17 és 21 között zajlott le a 17. Lago di Garda Zenei Fesztivál, melyen Magyarországot egyedül a Zalaegerszegi Vegyeskar képviselte.
Az 5 napos rendezvény 13 kórus és egy zenekar bemutatkozására adott alkalmat. Helyszíne a szörfösök által annyira kedvelt Garda-tó nyugati oldalán elhelyezkedő Limone városka volt. (Az elnevezést érdekes módon a kelta eredetű limen=határ szóból eredeztetik.)
Esős időben, 9 órai buszozás után értünk Riva del Gardába a tó északi csücskébe. Elkészült az első közös fotó is, ami olyan jól sikerült, hogy később vettük észre: mögöttünk teljesen kitakartuk a szépséges tavat. Sétálgattunk a megszelidült klímában az óváros bájos utcáin, amelyet az olasz „édes élet”, a dolce vita és a józan alpesi gondolkodás keveréke jellemez. Valamikor az Osztrák-Magyar Monarchia része volt, kedvelt üdülőhellyé vált. A Habsburgok lendítették fel, majd amerikai milliomosok és orosz arisztokraták jöttek ide. Híres látogatói közé tartozott Thomas Mann és Franz Kafka, de járt itt Móricz Zsigmond és Babits Mihály is. Elsétáltunk a híres vízi várhoz is (Rocca di Riva), melyet a Scaligeri-család építtetett a középkorban. Nevükkel még többször találkoztunk utunk során. Többen felvonóba szállva csodálták meg a fenséges panorámát.
Szálláshelyünk a 900 lakosú Torboléban volt északon. A bédekker szerint ez a kedves város a „szörfözők Mekkája” az állandó szélnek köszönhetően. A Hotel Holliday egyedüli vendégei voltunk. Az öt nap során ízelítőt kaptunk az olaszos vendéglátásból: a hotel patikatiszta, a személyzet kedves, előzékeny és érdeklődő volt.
Másnap újra rossz időre ébredtünk. Bár kirándulós napot terveztünk, a reménytelenül locsogó esőben a sétahajókázás szóba se jöhetett, s mint megtudtuk az olasz rendőrségen: a nyugati part 15 km-es szakaszán olyan alacsonyak az alagutak, hogy tilos behajtani busszal. Sofőrünk indítványozta, hogy a keleti parton van egy csodás zarándokhely, a Madonna della Corona. Talán az idő is megszelidül… Spiazzi felé vettük az irányt!
Az Adige folyó völgye fölött fekvő zarándokközpont festői helyen, 774 m magasságban fekszik. A templomot a 15. században közvetlenül a sziklába vájták, Spiazzi falva fölött. A legenda szerint angyalok hoztak ide Rodosz szigetéről egy kőből faragott Mária szobrot. Eztán épült a templom.
Gyalogosan indultunk neki a csúszós, vízzel áztatott erdei ösvénynek. A fiatalabb korosztály meredek lépcsők sokaságán viharzott lefelé, míg a „megfontoltabbak” a kanyargó, köves utat választották. Raffaele Bonente veronai szobrász életnagyságú bronzöntvényei sorakoztak fel, megjelenítve Jézus keresztútjának 14 stációját. A szikladarabokra állított szobrok szívbe markoló példái a természet és az emberi művészet ötvözetének.
A Koronás Szűzanya Kegyhelyének temploma fantasztikus akusztikával rendelkezett: Kodály Zoltán Stabat Matere még soha ilyen szépen nem szólt az ajkunkról. Közös fotó készült a millió zarándok által megjárt lépcsősor tetején.
Szakadó esőben vártunk az „életmentő” kisbuszra, s heringekként tettük meg a visszautat. Az edzettebbek itt is bebizonyították álló-képességüket.
Délután 3 órára hirdették meg a programszervezők a nyitó ünnepséget Limoneba, a Piazza Garibaldira. Az eső változatlanul kitartott… Hogy lesz ebből szabadtéri megnyitó? Ráadásul rövid ujjú, vadonatúj, Zalaegerszeg feliratos polónkban?
Limonéba érve mindenki egy irányba futott! A buszok ontották a kórustagokat! Egy kicsike téren szorongtunk a Garda partján! S mi történt? Az eső elállt, egy pillanat alatt kisütött a nap, és egy gyönyörű, széles ívű szivárvány jelent meg a fejünk felett! Hihetetlen volt! Elkezdődött a kórusfesztivál!
A megnyitó a szokásos „olaszos” módon zajlott, laza keretek között, semmi formalitás. Minden kórus előadott egy énekszámot, mi Bárdos Lajos: Dana-dana c. művét. Nagy ováció fogadta a „magyaros” stílust!
A jól sikerült bemutatkozás után a kórust beszippantotta az óváros ezernyi kis boltocskája, butikja. Limone védjegye, a citrom nemcsak souvenirek formájában kellette magát, de még az utcatáblákon is visszaköszönt. Gyűltek a citromformájú szappanok, a citromolajak, a citromízű olasz tészták a citrommintájú vászontáskákban.
S egy finom pizza, egy olasz saláta elfogyasztása sem maradhatott el, Aperollal vagy jégbe hűtött Limoncellóval megkoronázva…
Szombaton ismét Limonéba hajóztunk. A tavat windszörfösök szállták meg, kedvező széljárás volt. Az, hogy szakad az eső? A sportembereket nem zavarta! Felkaptattunk a szépséges freskókkal díszített San Benedetto-templomhoz, s kipróbáltuk itt is az akusztikát.
Majd a Kongresszusi Palota modern épületében próbáltunk, esti fellépésünk helyszínén.
Próba után ismét Limone sul Gardával ismerkedtünk. Ez a csinos kis város valaha halászatból élt, majd a középkori szerzetesek egzotikus gyümölcsöket hoztak ide. A legkelendőbb az északolasz citrom volt – köszönhetően a Garda-tó kiegyensúlyozott mikro-klímájának. Limone az ültetvényeiről és citromos termékeiről híres. Teraszos kialakítású szabadtéri múzeuma a Citromkastély (Limonaia del Castel), mely a citromültetvények történetét mutatja be a 15. századtól kezdve. A keserűnarancs-fától a vastag héjú, keserű citromot termő fáig minden megtalálható itt.
A sárga gyümölcsöt sokféle módon dolgozzák fel, lekvár, likőr és szirup formájában is árulják. Süteményekbe, tésztákba is teszik.
Itt valóban minden a citromról szól…
Este 9-kor a Kongresszusi Palota színpadán álltunk!
Műsorunk Caccini: Ave Maria, Orbán György: Daemon, Andrew Lloyd Webber: Az Operaház fantomja (egyveleg) és Daróci Bárdos Tamás: Farsangi vigasság kezdetű számokból állt. Az igényes válogatást Kovács Kata karnagyunk állította össze. Vissi Barnabás zongorakísérete érzelemdús, virtuóz előadásmódjával támogatta a kórust.
Másnap ismét „kirándulós” napot terveztünk. Sétánkat egy igen felkészült magyar idegenvezető irányította. Jártunk Peschierában, Borghetto pici vizimalmos falucskájában, majd városnézés következett Sirmionéban. Szívből ajánljuk mindenkinek, hogy e kis ékszerdobozokat tekintse meg!
Az egész napos nézelődés alaposan elfárasztotta csapatunkat, de este már ismét Limoneban hallgattuk meg újabb négy kórus műsorát.
Hétfőn reggel „kicsekkoltunk” a hotelből, és útra keltünk hazafelé. Malcezine festői központjában kettészakadt a társaság. Egyesek a már messziről integető fecskefarkos Scaligeri-várat „vették be”. Mások magaslati levegőre vágyva felszálltak a borsos áron működő kötélvasútra, mely felrepítette őket a Monte Baldó csúcsára, ahonnan káprázatos kilátás nyílt a tóra.
Újabb 9 órás út megtétele után érkeztünk haza az esti órákban.
A kórus nevében köszönettel tartozom Harnos Juditnak, kórusunk titkárának, aki a világutazókra jellemző könnyed eleganciával „vezényelte le” ezt a csodákkal teli öt napot. Az időjárási viszonyok többször „újratervezésre” kényszerítették őt, de a probléma nem lehet probléma, ha Olaszországban vagy.
Zalaegerszeg, 2024. november 10.
További képek: https://zegivegyeskar.hu/2024/10/23/2024-10-17-21-garda-to-olaszorszag/ illetve https://zegivegyeskar.hu/kepek/